A tegnapi naphoz meg annyit, hogy sikerult talakoznunk a csirkekkel. Valoban az albergue udvaran laknak egy ketrecben, onnan jarnak dolgozni a katedralisba valtott muszakban. A templomban akkora sztarok mint othon Lagzi Lajcsi, mindenki oket akarja lefotozni, megnezni.
A mai nap nagyon jol kezdodott, mert harman indultunk utnak Ginaval. Aztan kevesbe jol folytatodott... Egy ido utan eltuntek a sarga nyilak, kagyloval jelzett kovek az ut szelerol. Mar a keresztezodesekben sem volt semmi. De voltak elottunk emberek, igy folytattuk az utat, mindig a fo osvenyen haladtunk. Az elso varosig 7 km-t kellett volna megtennunk a konyv szerint, ami lassu tempoban is max 2 ora. De 2 ora utan nem volt se hire se hamva telepulesnek. Azert mentunk tovabb. Vegul talaltunk nehany hazat es egy tablat, amin sajnos nem a keresett varos neve volt. A jo az egeszben az volt, hogy azert a varos rajta volt a terkepunkon is es egy nehany km-es kiterovel el is ertuk elso celunkat. Itt sajnos elvaltunk Ginatol, mert szegenynek nagyon fajt a bokaja (azota szerencsesen megerkezett o is Belorado-ba, bar nem egy szallason vagyunk). A labfajasom elkerulese vegett kiprobaltam ma az igazan trendi zokni-szandal kombinaciot. Szep ugyan nem voltam, de legalabb a labamnak jott tett es sikerult ezt a hosszu utat nagyobb szenvedes nelkul megtenni. A mai szallason a kertben van egy uszomedence is, bar nem hasznaltuk. Nincs ma tul meleg, egesz uton vastag felhotakaro volt (bar legalabb jobban tudtunk menni, mint a hosegben) es csak delutan sutott ki a nap, de nincs olyan meleg mint eddig. Ezen kivul a kert mellet van egy baromfiudvar, csirkekkel, kakasokkal, kiscsibekkel es nyuszikkal, akik amikor csak alkalmuk nyilik ra, atszoknek a kertbe a fure.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment