Tuesday, September 22, 2009

32. nap Madrid - Budapest







Reggel aztán végképp sokáig, 10-ig ki se másztunk az ágyból. Utána megbeszéltük a recepcióssal, hogy ott hagyjuk a cuccunkat és délután visszajövünk érte.
A városi élet örömeit élvezve ismét a McDonaldsban ettünk, majd folytattuk a nézelődést.
A királyi palotát akartuk megnézni, de sajnos csak kívülről sikerült, mert pont most nem lehetett bemenni valami rendezvény miatt. A katedrálist azért sikerült megnézni belül is. Utánba a Debod templomhoz mentünk, ami egy ókori egyiptomi templom egy gyönyörű parkban. Egyiptom egész egyszerűen odaajándékozta Spanyolországnak, miután segítettek megmenteni a műemlékeket az árvíztől.
Sokat sétáltunk a nagy bevásárlóutcán, a Gran Via-n is, ahol hihetetlen tömeg volt már reggel 10-től fogva. Mindenhol csak hömpölyögtek az emberek, és persze mindenki vásárolt. Nem tudom, itt senki nem dolgozik vagy ennyi turista van? A végén egy kicsit már sok is volt, annyira nagy és zsúfolt ez a város, visszavágytunk vidékre.
Ellátogattunk abba az utcába is, ahol még érkezésünkkor láttuk este az utcalányokat. Na ők fényes nappal is nyomták az ipart, a rendőrök pedig ott sétáltak melletük, úgy tűnt ez így természetes.
Közben Gina is írt, hogy megérkezett, ő repülővel jött délelőtt. Időben lefoglalta a jegyét, így olcsóbb volt a vonatnál is. Mi is nézegettük útközben a jegyárakat és lett is volna kedvező, de még az út vége fele se mertük lefoglalni, mert mi van ha közbejön valami....
Ginával még csöveztünk egy kicsit, aztán elindultunk a repülőtérre. Itt találkoztunk Bíborral és Rékával is, aztán Gergő leült, a lányokkal meg beszabadultunk a duty free shop smink és parfümrészlegére.
Hamar eltelt az idő az indulásig, aztán a repülőút sem volt hosszú és már landoltunk is Budapesten, várt minket a valóság....
Éjjel egy körül érkeztünk haza, Gergő pedig már aznap reggel kelhetett 6-kor és mehetett dolgozni....

31. nap Santiago - Madrid













10 órás vonatúttal jutottunk el Madridba. Ez eleve elég sok, de ennyi gyaloglás után szerintem még nehezebb volt nyugton maradni. Azért egy picit sikerült aludnunk. Madridban ismét 4 órányi csövezés várt ránk, délben tudtuk elfoglalni a neten lefoglalt szállásunkat.
Megnéztük ezalatt a Park de Retiro-t, a Cibeles-t, a Prado épületét, majd elindultunk megkeresni a hotelt. Rendes térképünk nem volt, ugyanis sehol nem árultak. Szerencsére mikor jöttünk eltettem a kis térképet, amit a hotelben adtak, azzal próbáltunk boldogulni.
A hotelben aztán pihentünk egy kicsit majd indultunk várost nézni.
Először persze a Real Madrid stadionját vettük célba, amit Gergő talán jobban várt, mint az út bármely más részét. Végigmentünk az egész stadionon, ültünk a kispadon és voltunk a vendégöltözőben is. Puskás Ferenc nagy sztár itt, van egy külön fal is neki, meg egy csomó más helyen is megemlékeznek róla.
A stadiontúra után elkezdett esni az eső, bújkáltunk egy kicsit, majd mikor elállt a metróba menekültünk. Elmentünk a szállásunkhoz, hogy keressünk a környéken valami kaját. Közben megint esni kezdett, így az épp feltűnő McDonaldsba menekültünk. Hatalmas zuhi volt, de utána szerencsére újra kisütött a nap és folytathattuk a város felfedezését.
Egy téren hatalmas tömegre lettünk figyelmesek, meg mentőkre, rendőrautókra. Este aztán láttuk a híradóban (bizony itt már tévénk is volt!), hogy egy nő megszült az autójában, azért volt a nagy felhajtás.
Este aztán már a hazautat várva feküdtünk le aludni...

30. nap Finisterre - Santiago






Reggel végre sokáig aludtunk! Úgy gondoltuk, hogy majd csak délután megyünk vissza, addig még elszórakozunk itt és persze megnézzük a világvégét.
Az időjárás egy kicsit másképp gondolta. Arra keltünk ugyanis, hogy hatalmas köd borít mindent, a szomszéd házat se látni rendesen, és olyan volt egy kicsit mintha tél lenne, nem is nyár. Először nem tudtuk mi legyen, de aztán úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, ilyen időben is kigyaloglunk a világ végére, azaz a világítótoronyhoz.
Kb 3 km-re volt a várostól a világítótorony. Igazi világvége hangulatot termetett a hatalmas köd, de a szép kilátásról így sajnos lemaradtunk. De legalább van még egy okunk, hogy visszatérjünk egyszer.
Mivel ez a rövid táv már meg sem kottyant nekünk, visszaértünk a déli buszhoz, amire már hatalmas tömegek vártak. Újonan érkezőként mi beálltunk a sor végére, de a később érkező külföldiek mintha nem ismerték volna a sor fogalmát, rögtön mentek valahova előbbre. Később aztán megjárták, mert a busz úgy állt be, hogy mi kerültünk jó helyzetbe. De a többiek leszállni sem hagyták a megérkezett utasokat, tömködték be rögtön a holmijukat a csomagtartóba és kivették a megérkezőkét. A buszról Bíbor szállt le, megint nagyon örültünk egymásnak.
Santiagoba érkezésünk után úgy döntöttünk, hogy megvesszük estére a vonatjegyet. Gergő kiszúrt egy buszt, amivel sikerült eljutnunk az állomáshoz, ahonnan aztán azért gyalog mentünk be a belvárosba. Közben még reggel kaptuk a hírt Ginától, hogy megérkezett és találkoztunk a katedrálisnál. Együtt töltöttük a nap hátralévő részét. Fél 11-kor indult a vonatunk, addig csöveznünk kellett.
Nagyon sok zarándok várt a vonatra, furcsa érzés volt, hogy most már mindenki megy haza, és tényleg vége.

29. nap Santiago - Finisterre









Santiagoban egy magánszállást vettünk ki, mert már úgy éreztük, hogy elég volt a tömegszállásokból. Nagy szerencsénk volt, mert még útközben kaptunk egy cetlit egy bácsitól, aki reklámozta a szállását, és mert mint később megtudtuk az elég lehangoló albergue-ben 12 euro volt egy éjszaka a többiekkel együtt, 15 euro saját szobában, nekünk meg 35-ért volt franciaágyunk és saját fürdőszobánk. Ráadásul jó helyen, a belvárosban, mosni is lehetett és konyha is volt. Nagyon jó volt végre rendes ágyban aludni!
Reggel aztán jó zarándokhoz híven gyalog mentünk ki a buszállomásra. Útközben találkoztunk Bíborral, aki akkor érkezett meg Santiagoba, nagyon aranyos volt, a nyakunkba ugrott.
3 órát utaztunk, és közben gyönyörű tájakat láttunk. Sok kis öböl van errefelé, nagyon hangulatus városokkal. Furcsa érzés volt kinézni a buszból az út mellett gyalogló zarándoktársakra. Kicsit később, mikor leülepedtek bennünk az elmúlt hónap eseményei, úgy éreztük (és érezzük még most is), hogy meg kellene csinálni ezt a szakaszt, Santiagoból Finisterre-be, ami nem egészen 100 km.
A szállással ismét szerencsénk volt. A buszról leszállva láttuk, hogy egy nő szórólapot osztogat és magyaráz egy párnak, hogy kövessék, megmutatja a panzióját. Ahogy odamentünk minket is hívni kezdett, hát gondoltuk miért is ne, nézzük meg. Útközben aztán kiderült, hogy a másik pár is magyar, ők most fejezték be az északi utat. A panzió nagyon szép volt, mosógéppel, konyhával és mindössze 25 euroért, úgyhogy maradtunk. Később aztán a házinéninek sikerült fognia egy újabb magyart a harmadik szobába!
Ettünk, pihentünk, aztán a legnagyobb délutáni hőségben elindultunk, hogy megkeressük a strandot. Kisebb bolyongás után rátaláltunk a helyes útra, ahol aztán egy hosszú homokos strand fogadott minket. Fürdeni csak a bátrabbak fürödtek, mert még ebben a melegben is túl hideg volt a víz. A lábunkat azért érte az óceán! Fürdés helyett inkább az árnyékban szundikáltunk egy kicsit meg néztük az embereket.
Vacsora után újból visszajöttünk a partra, és egy üveg pezsgővel megünnepeltük a megérkezésünket. A szállásra visszatérve pedig az északi utat megjárt magyar párral megbeszéltük az élményeinket.

Thursday, September 10, 2009

Koszonet

Szeretnenk mindenkinek nagyon megkoszonni, hogy otthonrol szurkolt nekunk, biztatott minket, vagy csak az olvasassal segitett! Jo volt tudni, hogy gondolatban ilyen sokan velunk jarjak az utat!

Bar maga a zarandoklat a mai nappal veget ert, aki kivancsi, annak erdemes kesobb is visszaneznie, mert meg megirjuk az oceanparti es madridi elmenyeinket es kepekkel meg esetleg kimaradt dolgokkal is frissitjuk majd a beszamolot!

28. nap Arco de Pino - Santiago de Compostela 20,6 km







Es a vege....

Van aki mar 4-kor felkelt, hogy megtegye az utolso kilometereket, mi 6-kor keltunk, utoljara osszepakoltuk a holminkat, es utnak indultunk. Bevetettuk magunkat az erdobe, itt egy kicsit az ut soran masodszor hianyzott egy nagyobb teljesitmenyu lampa, de egy rossz szavunk nem lehet a kis lampankra, remekul allta a sarat az ut vegeig. Egy kisebb csoporttal vagtuk at magunkat a dombokon meg a soteten. Megalltunk reggelizni Santiago elott egy kisebb faluban, es aztan nagy remenyekkel telve egyre gyorsabban vagtattunk felfele az utolso hegyi szakaszon. Nem sokkal kesobb felertunk, itt mar hatalmas tomeg fogadott minket, es megpillantottuk a varost. Utolso eronket osszeszedve nagyon gyorsan indultunk lefele, hogy minel elobb megerkezzunk a katedralishoz ami nem is olyan reg, meg 700 kmre volt tolunk, most pedig, kb.5 km-re. Erdekes volt latni, hogy a csomag nelkuli biciklisek, most a cel elott autokbol pakoltak fel a bringara, mintha eddig is veluk lett volna, es nagy mamorban egyen poloban tekertek be a varosba elottunk.
Megerkeztunk, torkunkban dobogott a szivunk, amikor faradtan rogytunk le a katedralis ele. Nem sokkal kesobb John az ir baratunk koszontott minket kedvesen,aki reggel 8 korul mar meg is erkezett. A 12-es misere ami a zarandokoknak szol pont beertunk a hatalmas katedralisba, a mise felemelo volt, latni a sok zarandokot, meg az oltar korul is ultek. Ami utana tortent az mar nem annyira. Elmentunk az oklevelunkert amit hosszas sorban allas utan sikerult megkapnunk,de nem azt amire szamitottunk. Sajnos a kerdoivben amit ki kellett toltenunk, a vallasi okot nem jeloltuk meg, ezert nem a szep diszes valtozatot kaptuk meg. Judit rakerdezett, hogy miert de csak azt a valaszt kapta hogy ez a szabaly.... Mi akik lementunk tobb mint 600 kilometert, mennyiben kulonbozunk, azoktol, akik vegig buliztak az utolso 100 kilometert, es tudtak, hogy mit kell beirni. Juditot alig tudtam megvigasztalni, de most mar tulvagyunk rajta, az emleket senki nem veheti el tolunk, es a pecsetelo fuzet sokkal szebb mint barmelyik oklevel. A holnapi nap pedig az oceannal karpotolni fogjuk magunkat.

27. nap Melide - Arco do Pino 33km



Nagyon nehezen indult a mai nap, ugy tunik, hogy az eleje es a vege a legnehezebb. Iszonyuan elkezdett fajni a hatam, sot meg a Gergonek is egy kicsit. De azert o hosiesen atpakolt az en taskambol magahoz par cuccot, hogy en jobban birjam.
Rengetegen lettek a vegere az uton, neha olyan, mintha valami osztalykirandulason lennenk.
Lassan fogytak csak a kilometerek, de az allatok mindig a segitsegunkre siettek es szorakoztattak. Sok tehenet meg baranyt lattunk, es egy kis nyestet is. Rohangalt az ut kozepen es csak akkor ugrott be a bokorba, mikor odaertunk, de meg kidugta a fejet egy kicsit.
A korabbiakhoz kepest eleg keson ertunk be a napi celba, ahol mar hatalmas tomeg volt, az utolso 2 helyet sikerult megkapnunk a szobaban. Elmentunk vacsorazni, ez a kaja viszont nem szall be a versenybe a tobbivel, mert nem volt tul nagy szam. Faradtan estunk be az agyba, de azzal a remennyel, hogy masnap reggel utoljara kelunk hajnalban.
Este meg a spanyolok megunnepeltek az ut veget, enekeltek, tapsoltak, ordibaltak...

Tuesday, September 8, 2009

26. nap Ligonde - Melide 23,8 km








Reggel kipihenten ebredtunk, es legszivesebben itt maradtunk volna... De hat muszaj volt utra kelni, var mar minket Santiago. Ha minden jol megy, akkor csutortokon oda is erunk!
Reggel is met csak furcsa volt az idojaras. A hidegre felkeszulve most is jol beoltoztunk, de most meg tok meleg es paras ido volt. Egy faluban volt csak egy hideghullam, amikoris huzhattuk fel ujra a dzsekit.
A Melide elotti faluban lattunk vagy 100 taskat kipakolva a foldre, biztos ide raktak ki oket a szallitas utan. Talalkoztunk Anastasia-val is, es mikor kesobb integettunk neki egy barnal, a nemet nyugdijas mamik is nagy lelkesen visszaintegettek.
A mai szallas erdekessege a zuhanyzo, amin nem volt ajto, az arra elhaladok igy siman be tudtak nezni...

25. nap Ferrerios - Ligonde 26.9 km











Reggel ismet hidegben indultunk es nagy kodben. Portomarin varosa elott egy magas hidon kellett atmennunk, ahonnan alig lehetett valamit latni, a folyo folott kod uszott, varjak karogtak, csak ritkan jott egy auto vagy zarandok, tok felelmetes volt.
Az utolso 100km-en nagyon megnott a zarandokok szama, ugyanis aki ezt teljesiti, az mar kap oklevelet. Sokan csomag nelkul setalnak, mert elvitetik a cuccukat a kovetkezo szallasig, amugy 3 euroert lehet ezt megtenni.
Az albergue-be erkezve nem talaltunk ott senkit, es miutan vagy masfel orat vartunk es nem jott senki, bekoltoztunk a szobaba. Kesobb megjott a hospitalera, aki egy nagyon kedves no volt, csak sajnos nem igazan tudtunk vele kommunikalni. Hatalmas szerencsenk volt, mert nagyon szep es tiszta hely volt es raadasul nem jott senki mas!!!! Legelokkel korulvett, nyugodt kis helyen voltunk, uldogeltunk a kertben, neztuk az allatokat, majd lefekudtunk aludni. Elmondhatatlan elmeny volt, hogy ketten aludhattunk, csend volt es nyugalom. Ez volt a legjobb ejszakank!

24. nap Samos - Ferrerios 26,9 km








Reggel nagyon hidegben indultunk, es ahogy mentunk egyre csak hidegebb lett. hiaba volt rajtunk a szeldzseki is, majd szet fagytunk. A volgyekben nehany helyen kod is volt, a nap pedig nem akart felkelni. Nagyon jo erzes volt, mikor aztan kiertunk a napsutesre.
Delutanra viszont olyan hoseg lett, emilyen mar reg nem volt. Hatalmas a kulonbseg a reggeli es delutani homerseklet kozott, egesz nap csak oltoztunk-vetkoztunk.
Most is erdos-kis falvas reszeken haladtunk. Galiciaban nagyon sok olyan kis telepules van, ami csak 1-2 hazbol all. de persze tehen meg lepeny az boven van.
Ma vegre beleptunk az utolso 100 km-be, igy mar nagyon kozel vagyunk a celhoz.
Egy kis faluben szalltunk meg, ahol csak 1-2 haz volt. Szerencsere volt etterem, nagyon fimomat ettunk, galiciai hallal toltott lepenyt. Egy idosebb ir pasassal vacsoraztunk, akivel nagyon joba lettunk. Vacsora utan is sokat beszelgettunk, majd meg e-mail cimet is csereltunk, es mondta, hogy, ha Irorszagban jarunk, keressuk meg.

23. nap Alto do Poio - Samos

A hideg ejszaka (mindenki felvett mindent amit csak tudott) es a hely ellenere egesz jol aludtunk. Vicces volt, hogy most mindenki egyutt fekudt le es egyutt is kelt fel.
a kovetkezo faluban kave kozben talalkoztunk a magyar sraccal, akivel meg elozo nap ismerkedtunk meg, es aki jol valasztott, mert tovabb ment meg egy falut. Kicsit dumaltunk, aztan mi indultunk, o ugyanis eleg lassu volt, fajt a terde.
Az uton nem igazan tortent semmi, kis falvakon erdokon at jutottunk el Samos-ba, ahol a szallas a monostor epuleteben volt. Ez Europa egyik legregebbi monostora. Meg is neztuk, bar a spanyol nyelvu idegenvezetesbol nem sokat ertettunk...
Este misen is voltunk, ahol a bences szerzetesek enekeltek, es aldast kaptunk.

22. nap Pereje - Alto do Poio 32 km

Ezen a napon ismet egy hatalmas hegy meghoditasanak indultunk neki. Eloszor az autopalya mellett folytattuk az utat, ahol volt egy nagyon veszelyes szakasz is: egy kamionpiheno mellett kellett elmenni, ahol semmi nem valasztott el minket a forgalomtol. Kesobb egy helyen majdnem rosszfele mentunk, egy kempinget ugyanis sarga nyillal reklamoztak. Egy srac el is ment a rossz iranyba, nem halotta, hogy szolunk neki... Szerencsere kesobb ujra lattuk.
a multkori hegy igazabol nem is volt hegy, mert csak egy reszen kellett kicsit maszni, amugy meg egyszer csak feljutottunk. Ez a mostani viszont gyilkos v0lt. 8 km alatt kellett majdnem 700 meternyi szintkulonbseget lekuzdeni. Meredek koves osvenyeken haladtunk egyre csak felfele. Aztan amikor kiertunk egy olyan reszre, ahonnan lathattuk a tajat, a kilatas karpotolt az erofeszitesert. Gyonyoru erdos-legelos hegyek vettek korbe minket.
A hegy tetejen levo faluban O Cebreiro-ban atleptunk Galiciaba. Gyonyoru volt a kilatas es nagyon hangulatos kis falu, kohazakkal, kelta zenevel.
A hegyen mar talalkozhattunk Galicia legfobb ismertetojegyeivel, a tehenekkel, a tehenlepennyel es az ehhez kapcsolodo csodas illattal. A falvakban az utcak vastagon vannak az elobb emlitett anyaggal boritva, illetve meg nagy zsakokban is all a kertekben. Reggel ebredes utan es tuzo napon a legjobb elhaladni ezeken a helyeken.
Egy kicsit most eltaktikaztuk magunkat. Egy kicsit akartunk csak tovabb menni, de mivel a kovetkezo faluban bezart az albergue, mehettunk meg tovabbi 3 km-t. Raadasul a vegen meg egy iszonyu meredek dombon is fel kellett maszni. Gergo atvette a taskamat es kb felrohant vele, mig en taska nelkul, botokkal alig birtam felvanszorogni.
A domb tetejen 2 epulet volt, egy etterem+hotel es az albergue. Ami csodalatos elmeny volt.
Belepesunkkor a barba, mert ugye itt kellett fizetni, a helyi kocsmaros asszony csodalkozva nezett, hogy itt akarunk megszallni, nem ertettuk, hogy miert de ezn kesobb kiderult.... a tortenethez tartozik, hogy az utolso szakaszon velunk jott egy 4 tagu nemet nyugdijas csoport is, akik telefonon foglaltattak le ezt a csodas szallast. szoval Klara nevu nejmet nyugdijas vezetesevel bemasiroztunk az Alberguebe ami egy remek feszer volt, tele emeletes agyakkal. A tartozekai: szemben a disznool, ahonnan foldontuli hangok, valamint kemeny illatok, es egy lancos kutya jott ki, kozepen a locitrombol allo domb, rajta a barban mar nem hasznalt szekekkel, termeszetesen a sarba ledobva, fejjel lefele, es a ruha szarito reszleg, valamint ekkor jelentek meg a csirkek is. Ok bejottek az Alberguebe is, valamint be is neztek rank este lefekves elott. Fontos meg megemliteni az ajtoval szemben levo farakast es a mellette allo traktort is amit az agyunkbol egeszen sotetedesig megfigyelhettunk, ugyanis a helyi traktoros ember ruhai is oda voltak keszitve a kovetkezo napra, a traktor ajtaja melle a fadarabokra, egy umbro atleta, meg egy 1972-es adidas tiorsion gatya. Az ido sajnos estere nagyon hideg lett. Szerencsere jo vacsorat kaptunki a szemkozti hotelben, ahol a pincer kinevetett minket hogy hol szaltunk meg. Hazafele csak a csirkeket lattuk, ahogy atkelnek az ures autouton a kakas vezetesevel.

21.nap Ponferrada - Pereje 28 km

Este meg el tudtunk menni megnezni a varat. Tenyleg nagyon szep, nemreg restauraltak.
Ma a Bierzo nevu teruleten haladtunk at, ami egy borvidek, kisebb dombokkal, viszont mindenfelol hatalmas hegyek veszik korul. Szolotokek kozott vezetett az ut, hangulatos kisvarosokon at.
Egyszer csak megpillantottunk egy Santiago 195 km tablat, nagyon megorultunk, hogy mar 200 km-en belul vagyunk. A vicces az volt, hogy jo 5 km mulva talaltunk egy ujabb tablat, hogy Santiago mar csak 220 km...
Kesobb aztan sajnos az autout mellett kellett tovabbmennunk, de legalabb epitettek egy betonfalat kozenk es az autok koze, es a forgalom sem volt nagy.
A szallasunk Pereje-ben volt, ami egy egy utcabol allo kis falucska. Nagy oromunkre vegre nem emeletes, hanem rendes agyakban aludhattunk, egy nagyonn szep kis albergue-ben.
Este a falu egyetlen kocsmajaba mentunk vacsorazni, es ismet sikerult az elozoeknel meg finomabbat ennunk! Masodik fogaskent pisztrangot kertunk, es egy-egy hatalmas halat kaptunk sok sok salataval es friss sultkrumplival.

Wednesday, September 2, 2009

20. nap Foncebadón - Ponferrada 26 km

Tegnap este ismet befizettunk vacsorara a szallason, es ez volt az eddigi legjobb: eloetelkent sonka, szalami, sajt, kenyer, majd hatalmas adag paella 3 nagy rakkal, salata, bor, vegul pedig hazi joghurt. A szallas+vacsi+reggeli egyutt az eddigi legdragabb volt (20 euro/fo), de annyira jo volt a kaja, hogy megerte. Jo hangulatban is telt az este, egy francia hazasparral, egy ir sraccal, egy idosebb kanadai pasassal es egy spanyol lannyal ultunk egy asztalnal.
Reggel a megszokottol elteroen kesobb indultunk. Nem akartuk sotetben folytatni a hegymaszast, igy megvartuk, hogy felkeljen a nap es valamikor fel 8 utan keltunk utra. A szallasrol kilepve nehany kecskevel talalkoztunk, akik legelo utan kutatva baktattak az utcan. Kozben az egyik pici kecsket bunyozni tanitotta az anyja. Felagaskodott, majd teljes erobol lefejelte a kicsit, hatalmas csattanassal utkoztek ossze, nagyon vicces volt.
Az elso allomas a Cruz de Ferro volt, ami az a vaskereszt a hegy csucsan, ahol az emberek koveket szoktak elhelyezni. Sajnos nagy tomeg volt, mindenki fenykepezkedett meg bohockodott, igy nem talaltam alkalmasnak a pillanatot, hogy letegyem az otthonrol magammal hozott koveket. Eleg nagy csalodas volt ez a hely nekem... A koveket vegul egy lejjebb talalt kis kereszt ala tettem, ahol mar nem volt ilyen vasari hangulat.
A mai nap vegig a hegyrol valo leereszkedessel telt, ami sok helyen nagyon kemeny volt, mert kovekkel teli, vizmosasszeru kis osvenyeken vezetett le az ut.
Utkozben sikerult 2 kulonleges tipusu zarandoklattal megismerkednunk: az elso egy idos holgy, talan a lanya es annak a ferje, akik autoval teljesitik a tavokat, neha a mamat kiveve setalnak is egy kicsit, majd a neni felveszi oket es mennek tovabb. Biztositek nincs ra hogy neg is erkeznek, ugyanis Astorga elott amikor lattuk oket eloszor, az idos neni gondolt egyet es az autopalyarol lekanyarodva, elindult szembe a forgalommal, a lanya pedig futott utana, kamionok dudaltak, vegol egy balra indexel az arokba sikerult kikerulnie a teherautokat......
A masik tipust tegnap es ma is sikerult latnunk: egy hatalmas turista busz szallitja a nemet nyugdijasokat, akik teljes menetfelszerelesben ulnek a buszon, hatizsak, turabot stb...es varnak a bevetesre ami kb. 1050 meter naponta idegenvezetovel, de pecsetet ugyanugy mint mi kapnak a szallashelyeken. Amugy ugy neznek ki, mint akik most ugrottak le a nemet nyugdijas burda magazin cimlapjarol :) Ha teljesitettek a tavot a busz mar varja oket, visszaszalnak, es mennek tovabb a kovetkezo pecsetelohelyre. Itt jegyeznem meg, hogy vannak olyan tarsaik akik a buszon maradnek integetni, gondolom, csak a pecsetelo papirt kuldik be az idegenveetovel.
A szokottnal kicsit kesobb, de vegul megerkeztunk Ponferrada-ba. Vacsora kozben megismerkedtunk egy magyar fiuval, Szilarddal, aki Burgosbol indult es holnap mar be is fejezi az utat, mert nincs tobb ideje. Ezen kivul meg egy magyar lannyal, Biborral talalkoztunk, ma is, meg eloszor tegnapelott.
Ha sikerul egy kis erot gyujtenunk meg elmegyunk varost nezni, mert van itt egy gyonyoru templomos var, amit kar lenne kihagyni.

Tuesday, September 1, 2009

19. nap Astorga - Foncebadón 27,2 km

Reggel astorga-ban meg kifejezetten meleg volt az elmult napokhoz kepest. De aztan ahogy elertuk a kovetkezo telepulest, elkezdett fujni a szel es durvan hideg lett. Elo is kerultek az uj szeldzsekik.
Hatalmas szembeszelben es nehol porviharban vagtunk neki az 1500 meter megmaszasanak. Raadasul amikor erdos reszen vezetett az ut es kisutott a nap, akkor meg meleg lett. Ugyhogy allandoan oltoztunk-vetkoztunk.
Az utolso 6 km volt a legkemenyebb, itt mar meredekebb reszeken is kellett felfele menni. 2 korul ertuk el mai celunkat, ami egy kisertetfalu vagy mi. Jo sok romos haz van, es nem tudom, hogy rajtunk meg a haziakon kivul lakik-e meg itt valaki...