Santiagoban egy magánszállást vettünk ki, mert már úgy éreztük, hogy elég volt a tömegszállásokból. Nagy szerencsénk volt, mert még útközben kaptunk egy cetlit egy bácsitól, aki reklámozta a szállását, és mert mint később megtudtuk az elég lehangoló albergue-ben 12 euro volt egy éjszaka a többiekkel együtt, 15 euro saját szobában, nekünk meg 35-ért volt franciaágyunk és saját fürdőszobánk. Ráadásul jó helyen, a belvárosban, mosni is lehetett és konyha is volt. Nagyon jó volt végre rendes ágyban aludni!
Reggel aztán jó zarándokhoz híven gyalog mentünk ki a buszállomásra. Útközben találkoztunk Bíborral, aki akkor érkezett meg Santiagoba, nagyon aranyos volt, a nyakunkba ugrott.
Reggel aztán jó zarándokhoz híven gyalog mentünk ki a buszállomásra. Útközben találkoztunk Bíborral, aki akkor érkezett meg Santiagoba, nagyon aranyos volt, a nyakunkba ugrott.
3 órát utaztunk, és közben gyönyörű tájakat láttunk. Sok kis öböl van errefelé, nagyon hangulatus városokkal. Furcsa érzés volt kinézni a buszból az út mellett gyalogló zarándoktársakra. Kicsit később, mikor leülepedtek bennünk az elmúlt hónap eseményei, úgy éreztük (és érezzük még most is), hogy meg kellene csinálni ezt a szakaszt, Santiagoból Finisterre-be, ami nem egészen 100 km.
A szállással ismét szerencsénk volt. A buszról leszállva láttuk, hogy egy nő szórólapot osztogat és magyaráz egy párnak, hogy kövessék, megmutatja a panzióját. Ahogy odamentünk minket is hívni kezdett, hát gondoltuk miért is ne, nézzük meg. Útközben aztán kiderült, hogy a másik pár is magyar, ők most fejezték be az északi utat. A panzió nagyon szép volt, mosógéppel, konyhával és mindössze 25 euroért, úgyhogy maradtunk. Később aztán a házinéninek sikerült fognia egy újabb magyart a harmadik szobába!
Ettünk, pihentünk, aztán a legnagyobb délutáni hőségben elindultunk, hogy megkeressük a strandot. Kisebb bolyongás után rátaláltunk a helyes útra, ahol aztán egy hosszú homokos strand fogadott minket. Fürdeni csak a bátrabbak fürödtek, mert még ebben a melegben is túl hideg volt a víz. A lábunkat azért érte az óceán! Fürdés helyett inkább az árnyékban szundikáltunk egy kicsit meg néztük az embereket.
Vacsora után újból visszajöttünk a partra, és egy üveg pezsgővel megünnepeltük a megérkezésünket. A szállásra visszatérve pedig az északi utat megjárt magyar párral megbeszéltük az élményeinket.
No comments:
Post a Comment