Es a vege....
Van aki mar 4-kor felkelt, hogy megtegye az utolso kilometereket, mi 6-kor keltunk, utoljara osszepakoltuk a holminkat, es utnak indultunk. Bevetettuk magunkat az erdobe, itt egy kicsit az ut soran masodszor hianyzott egy nagyobb teljesitmenyu lampa, de egy rossz szavunk nem lehet a kis lampankra, remekul allta a sarat az ut vegeig. Egy kisebb csoporttal vagtuk at magunkat a dombokon meg a soteten. Megalltunk reggelizni Santiago elott egy kisebb faluban, es aztan nagy remenyekkel telve egyre gyorsabban vagtattunk felfele az utolso hegyi szakaszon. Nem sokkal kesobb felertunk, itt mar hatalmas tomeg fogadott minket, es megpillantottuk a varost. Utolso eronket osszeszedve nagyon gyorsan indultunk lefele, hogy minel elobb megerkezzunk a katedralishoz ami nem is olyan reg, meg 700 kmre volt tolunk, most pedig, kb.5 km-re. Erdekes volt latni, hogy a csomag nelkuli biciklisek, most a cel elott autokbol pakoltak fel a bringara, mintha eddig is veluk lett volna, es nagy mamorban egyen poloban tekertek be a varosba elottunk.
Megerkeztunk, torkunkban dobogott a szivunk, amikor faradtan rogytunk le a katedralis ele. Nem sokkal kesobb John az ir baratunk koszontott minket kedvesen,aki reggel 8 korul mar meg is erkezett. A 12-es misere ami a zarandokoknak szol pont beertunk a hatalmas katedralisba, a mise felemelo volt, latni a sok zarandokot, meg az oltar korul is ultek. Ami utana tortent az mar nem annyira. Elmentunk az oklevelunkert amit hosszas sorban allas utan sikerult megkapnunk,de nem azt amire szamitottunk. Sajnos a kerdoivben amit ki kellett toltenunk, a vallasi okot nem jeloltuk meg, ezert nem a szep diszes valtozatot kaptuk meg. Judit rakerdezett, hogy miert de csak azt a valaszt kapta hogy ez a szabaly.... Mi akik lementunk tobb mint 600 kilometert, mennyiben kulonbozunk, azoktol, akik vegig buliztak az utolso 100 kilometert, es tudtak, hogy mit kell beirni. Juditot alig tudtam megvigasztalni, de most mar tulvagyunk rajta, az emleket senki nem veheti el tolunk, es a pecsetelo fuzet sokkal szebb mint barmelyik oklevel. A holnapi nap pedig az oceannal karpotolni fogjuk magunkat.
Van aki mar 4-kor felkelt, hogy megtegye az utolso kilometereket, mi 6-kor keltunk, utoljara osszepakoltuk a holminkat, es utnak indultunk. Bevetettuk magunkat az erdobe, itt egy kicsit az ut soran masodszor hianyzott egy nagyobb teljesitmenyu lampa, de egy rossz szavunk nem lehet a kis lampankra, remekul allta a sarat az ut vegeig. Egy kisebb csoporttal vagtuk at magunkat a dombokon meg a soteten. Megalltunk reggelizni Santiago elott egy kisebb faluban, es aztan nagy remenyekkel telve egyre gyorsabban vagtattunk felfele az utolso hegyi szakaszon. Nem sokkal kesobb felertunk, itt mar hatalmas tomeg fogadott minket, es megpillantottuk a varost. Utolso eronket osszeszedve nagyon gyorsan indultunk lefele, hogy minel elobb megerkezzunk a katedralishoz ami nem is olyan reg, meg 700 kmre volt tolunk, most pedig, kb.5 km-re. Erdekes volt latni, hogy a csomag nelkuli biciklisek, most a cel elott autokbol pakoltak fel a bringara, mintha eddig is veluk lett volna, es nagy mamorban egyen poloban tekertek be a varosba elottunk.
Megerkeztunk, torkunkban dobogott a szivunk, amikor faradtan rogytunk le a katedralis ele. Nem sokkal kesobb John az ir baratunk koszontott minket kedvesen,aki reggel 8 korul mar meg is erkezett. A 12-es misere ami a zarandokoknak szol pont beertunk a hatalmas katedralisba, a mise felemelo volt, latni a sok zarandokot, meg az oltar korul is ultek. Ami utana tortent az mar nem annyira. Elmentunk az oklevelunkert amit hosszas sorban allas utan sikerult megkapnunk,de nem azt amire szamitottunk. Sajnos a kerdoivben amit ki kellett toltenunk, a vallasi okot nem jeloltuk meg, ezert nem a szep diszes valtozatot kaptuk meg. Judit rakerdezett, hogy miert de csak azt a valaszt kapta hogy ez a szabaly.... Mi akik lementunk tobb mint 600 kilometert, mennyiben kulonbozunk, azoktol, akik vegig buliztak az utolso 100 kilometert, es tudtak, hogy mit kell beirni. Juditot alig tudtam megvigasztalni, de most mar tulvagyunk rajta, az emleket senki nem veheti el tolunk, es a pecsetelo fuzet sokkal szebb mint barmelyik oklevel. A holnapi nap pedig az oceannal karpotolni fogjuk magunkat.
1 comment:
Nagyon buszke vagyok ratok, ugyesek voltatok. Judit, fel a fullel, nem szamit, milyen a pairod, te legbelul tudod, es mi is tudjuk, mennyi orom es kin van az ut mogott - es ez tenyleg tobbet er a "compostelanal"
puszi, talalkozunk a repteren :)))
g.
Post a Comment