Tegnap este ismet befizettunk vacsorara a szallason, es ez volt az eddigi legjobb: eloetelkent sonka, szalami, sajt, kenyer, majd hatalmas adag paella 3 nagy rakkal, salata, bor, vegul pedig hazi joghurt. A szallas+vacsi+reggeli egyutt az eddigi legdragabb volt (20 euro/fo), de annyira jo volt a kaja, hogy megerte. Jo hangulatban is telt az este, egy francia hazasparral, egy ir sraccal, egy idosebb kanadai pasassal es egy spanyol lannyal ultunk egy asztalnal.
Reggel a megszokottol elteroen kesobb indultunk. Nem akartuk sotetben folytatni a hegymaszast, igy megvartuk, hogy felkeljen a nap es valamikor fel 8 utan keltunk utra. A szallasrol kilepve nehany kecskevel talalkoztunk, akik legelo utan kutatva baktattak az utcan. Kozben az egyik pici kecsket bunyozni tanitotta az anyja. Felagaskodott, majd teljes erobol lefejelte a kicsit, hatalmas csattanassal utkoztek ossze, nagyon vicces volt.
Az elso allomas a Cruz de Ferro volt, ami az a vaskereszt a hegy csucsan, ahol az emberek koveket szoktak elhelyezni. Sajnos nagy tomeg volt, mindenki fenykepezkedett meg bohockodott, igy nem talaltam alkalmasnak a pillanatot, hogy letegyem az otthonrol magammal hozott koveket. Eleg nagy csalodas volt ez a hely nekem... A koveket vegul egy lejjebb talalt kis kereszt ala tettem, ahol mar nem volt ilyen vasari hangulat.
A mai nap vegig a hegyrol valo leereszkedessel telt, ami sok helyen nagyon kemeny volt, mert kovekkel teli, vizmosasszeru kis osvenyeken vezetett le az ut.
Utkozben sikerult 2 kulonleges tipusu zarandoklattal megismerkednunk: az elso egy idos holgy, talan a lanya es annak a ferje, akik autoval teljesitik a tavokat, neha a mamat kiveve setalnak is egy kicsit, majd a neni felveszi oket es mennek tovabb. Biztositek nincs ra hogy neg is erkeznek, ugyanis Astorga elott amikor lattuk oket eloszor, az idos neni gondolt egyet es az autopalyarol lekanyarodva, elindult szembe a forgalommal, a lanya pedig futott utana, kamionok dudaltak, vegol egy balra indexel az arokba sikerult kikerulnie a teherautokat......
A masik tipust tegnap es ma is sikerult latnunk: egy hatalmas turista busz szallitja a nemet nyugdijasokat, akik teljes menetfelszerelesben ulnek a buszon, hatizsak, turabot stb...es varnak a bevetesre ami kb. 1050 meter naponta idegenvezetovel, de pecsetet ugyanugy mint mi kapnak a szallashelyeken. Amugy ugy neznek ki, mint akik most ugrottak le a nemet nyugdijas burda magazin cimlapjarol :) Ha teljesitettek a tavot a busz mar varja oket, visszaszalnak, es mennek tovabb a kovetkezo pecsetelohelyre. Itt jegyeznem meg, hogy vannak olyan tarsaik akik a buszon maradnek integetni, gondolom, csak a pecsetelo papirt kuldik be az idegenveetovel.
A szokottnal kicsit kesobb, de vegul megerkeztunk Ponferrada-ba. Vacsora kozben megismerkedtunk egy magyar fiuval, Szilarddal, aki Burgosbol indult es holnap mar be is fejezi az utat, mert nincs tobb ideje. Ezen kivul meg egy magyar lannyal, Biborral talalkoztunk, ma is, meg eloszor tegnapelott.
Ha sikerul egy kis erot gyujtenunk meg elmegyunk varost nezni, mert van itt egy gyonyoru templomos var, amit kar lenne kihagyni.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
sziasztok!
Nagyon büszkék vagyunk rátok, és hogy milyen jókat esztek!... Hát a mostani sztoritokból látni, hogy milyen nagy a Jóisten állatkertje! Egy imát is kérünk itt a kis nielsen csapatért! Puszillak benneteket: Kati
Lehet, hogy fiatal korukban többször is megtették gyalog a német nénik a távot, és már ez a levezetés :D
Még hány ezer kilométer van hátra? :)
Szia Judit és Gergő.
Nagyon aggódunk értetek, mert nem írtál napok óta. Reméljük, hogy minden rendben és csak nem volt internet elérhetőségetek mostanában.
Várjuk a beszámolókat és szurkolunk, hogy beérjetek a célba.
Kitartást és további sok szép élményt.
Puszi. Tündi
Internet hiány miatt nem írnak, ha minden igaz :)
Post a Comment