22. nap Pereje - Alto do Poio 32 km

Ezen a napon ismet egy hatalmas hegy meghoditasanak indultunk neki. Eloszor az autopalya mellett folytattuk az utat, ahol volt egy nagyon veszelyes szakasz is: egy kamionpiheno mellett kellett elmenni, ahol semmi nem valasztott el minket a forgalomtol. Kesobb egy helyen majdnem rosszfele mentunk, egy kempinget ugyanis sarga nyillal reklamoztak. Egy srac el is ment a rossz iranyba, nem halotta, hogy szolunk neki... Szerencsere kesobb ujra lattuk.
a multkori hegy igazabol nem is volt hegy, mert csak egy reszen kellett kicsit maszni, amugy meg egyszer csak feljutottunk. Ez a mostani viszont gyilkos v0lt. 8 km alatt kellett majdnem 700 meternyi szintkulonbseget lekuzdeni. Meredek koves osvenyeken haladtunk egyre csak felfele. Aztan amikor kiertunk egy olyan reszre, ahonnan lathattuk a tajat, a kilatas karpotolt az erofeszitesert. Gyonyoru erdos-legelos hegyek vettek korbe minket.
A hegy tetejen levo faluban O Cebreiro-ban atleptunk Galiciaba. Gyonyoru volt a kilatas es nagyon hangulatos kis falu, kohazakkal, kelta zenevel.
A hegyen mar talalkozhattunk Galicia legfobb ismertetojegyeivel, a tehenekkel, a tehenlepennyel es az ehhez kapcsolodo csodas illattal. A falvakban az utcak vastagon vannak az elobb emlitett anyaggal boritva, illetve meg nagy zsakokban is all a kertekben. Reggel ebredes utan es tuzo napon a legjobb elhaladni ezeken a helyeken.
Egy kicsit most eltaktikaztuk magunkat. Egy kicsit akartunk csak tovabb menni, de mivel a kovetkezo faluban bezart az albergue, mehettunk meg tovabbi 3 km-t. Raadasul a vegen meg egy iszonyu meredek dombon is fel kellett maszni. Gergo atvette a taskamat es kb felrohant vele, mig en taska nelkul, botokkal alig birtam felvanszorogni.
A domb tetejen 2 epulet volt, egy etterem+hotel es az albergue. Ami csodalatos elmeny volt.
Belepesunkkor a barba, mert ugye itt kellett fizetni, a helyi kocsmaros asszony csodalkozva nezett, hogy itt akarunk megszallni, nem ertettuk, hogy miert de ezn kesobb kiderult.... a tortenethez tartozik, hogy az utolso szakaszon velunk jott egy 4 tagu nemet nyugdijas csoport is, akik telefonon foglaltattak le ezt a csodas szallast. szoval Klara nevu nejmet nyugdijas vezetesevel bemasiroztunk az Alberguebe ami egy remek feszer volt, tele emeletes agyakkal. A tartozekai: szemben a disznool, ahonnan foldontuli hangok, valamint kemeny illatok, es egy lancos kutya jott ki, kozepen a locitrombol allo domb, rajta a barban mar nem hasznalt szekekkel, termeszetesen a sarba ledobva, fejjel lefele, es a ruha szarito reszleg, valamint ekkor jelentek meg a csirkek is. Ok bejottek az Alberguebe is, valamint be is neztek rank este lefekves elott. Fontos meg megemliteni az ajtoval szemben levo farakast es a mellette allo traktort is amit az agyunkbol egeszen sotetedesig megfigyelhettunk, ugyanis a helyi traktoros ember ruhai is oda voltak keszitve a kovetkezo napra, a traktor ajtaja melle a fadarabokra, egy umbro atleta, meg egy 1972-es adidas tiorsion gatya. Az ido sajnos estere nagyon hideg lett. Szerencsere jo vacsorat kaptunki a szemkozti hotelben, ahol a pincer kinevetett minket hogy hol szaltunk meg. Hazafele csak a csirkeket lattuk, ahogy atkelnek az ures autouton a kakas vezetesevel.